Pár éve egy kolléganőm (Kati) felvett egy közösségi oldal csoportjába.

Évek óta járnak Romániába, a Feketetói vásárba, mert megrögzött régiséggyűjtő, és persze egy vásár minden hozadékára vevő jó asszony :-)

Én meg évek óta figyelem az oldal alkotóinak munkáit, hozzászólásait, javaslatait. Ámulatból-ámulatba esve, csöppenve, húzva-halasztva az időt, mondván, hogy nekem olyan nincs....

Nagylányom felnőtt, két hét múlva megszületik az első unokánk. Kisebbik lánykánk az érettségire készül. 

Úgy gondolom - érzem - hogy eljött az "ÉN" időm!

Sajnos elég korán - az én, és a közeli hozzátartozóim idejében is - elérkezett az a pillanat, amikor örököltem, örököltünk. :-(

Saját életünk bútordarabjai mellé beköltöztek házunkba a megöröklött családi bútorok, ereklyék. Kidobni, a szeméttelepre nem is szándékoztunk elvinni ezeket, mert közel 50-60 éves emlékek fűznek hozzájuk bennünket.

Szekrények, komódok, sámlik, hokedlik, ládák, melyek a mai napig velünk vannak, nagy becsben. 

Így a lakásunk, házunk igencsak keveréke volt minden kor minden stílusának. (IKEA bútorok, RÉKA áthidalós szekrény)

Végül is mi az, ami elindított ezen az úton? Ez a bútor elvarázsolt! Úgy döntöttem, hogy nekem is kell egy ilyen!